Tüdős Tibor
(1934 – 2025)

Májusban nagy veszteség érte tagozatunkat, legrégebbi tagunk hosszú, méltósággal viselt betegségben elhunyt.

Tibor harmadik generációs mérnökként Budapesten született. 1957-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Villamos művek szakán. A tanszéken Dr. Verebély László irányítása mellett folytatott tudományos diákköri tevékenységet.

Első munkaköre az Erősáramú Gyártmányfejlesztési Intézet (későbbi VBKMFI) Hőtechnikai osztályán ipari hőfejlesztő berendezések tervezése volt. Publikációi 1960 óta jelentek meg, a hazai Hőtechnikai Konferenciákon rendszeres előadó volt, 1968-ban Brightonban, 1972-ben pedig Varsóban számolt be eredményeiről. A VBKM-nél a feladatai összefüggtek a hőtechnikai berendezések hazai és nemzetközi biztonsági előírásaival, szabványaival, ezért bekapcsolódott a szabványosítási munkákba. A Magyar Szabványügyi Hivatal képviseletében 1968-1972 között részt vett a CEE villamos készülékekre vonatkozó előírásokat kidolgozó nemzetközi bizottság ülésszakjain.

1973-ban 4 hónapos ösztöndíjjal Hollandiában végzett laboratóriumi méréseket ellenállásfűtésű kemencék szabályozásával kapcsolatban.

A VBKMFI-nél témafelelőse és egyik tervezője volt a nagy sikerű, az Elekthermax gyár által sorozatban gyártott hőtárlós kályha családnak.

1978-1984. között a Villamosipari Kutatóintézetben az Elem- és Áramkörtechnológiai Osztályon tudományos főmunkatársként dolgozott. A hőtároló kályhák időjárásfüggő elektronikus feltöltésvezérlésére kidolgozott rendszerükre a munkatársaival szolgálati szabadalmat kaptak.

1985-től a Villanyszerelőipari Vállaltnál (VIV) fejlesztési főmunkatársként kis-és középfeszültségű kapcsolóberendezések korszerűsítésével foglalkozott, gyakran külföldi cégekkel való együttműködéssel. A VIV privatizációja érdekében részt vett a különböző érdeklődőkkel való tárgyalásokban, amely 1991-ben végül a Siemens tulajdonába került.

Tibor 1991. óta a Magyar Energetikai Tásaságnak, 1992-94. között pedig a Vértesi Erőmű Rt. igazgatóságának volt tagja.

1996-ban ment nyugdíjba, azonban azóta is aktív maradt.

1997-ben alapító tagja volt az egyesülési törvény változásának köszönhetően újjászervezett Magyar Mérnöki Kamarának, azon belül 1998-tól a Hő és Villamos Energetikai Tagozatnak, melynek szakosztály vezetője volt több cikluson keresztül. Részt vett az első Mesteriskola szervezésében, melynek igen jó visszhangja volt, a résztvevők használható ismeretekre tettek szert.

A kamarai tagozatban legfőbb működési területe a szabványokkal volt kapcsolatos. 2014-ben Gábor András tagozatvezető, az MMK éves beszámolójába írt Energetikai Tagozati fejezetben külön dicsérőleg emelte ki az MSZ EN 50522 „1 kV-nál nagyobb váltakozó feszültségű erősáramú létesítmények földelése” szabvány fordításának lektorálását. Az ezen a területen dolgozó MSZT MUBI-nak napjainkig tagja volt.

Tibor 1955 óta vett részt a Magyar Elektrotechnikai Egyesület munkájában. A hazai munkabizottságok mellett 1969-1980 között az UIE (Nemzetközi Villamos Hőtechnikai Unió) automatizálási bizottságában dolgozott az Egyesület képviseletében. A MEE Országos Elnökségének 1990-ig tagja, a Villamos Hőtechnikai Szakbizottságnak megszűnéséig alelnöke. 1990-ben az Egyesületi Tanács tagjává választották. 1992-1994 között a MEE Intézőbizottságában tevékenykedett. Munkájáért 1993-ban Bláthy-díjban részesült. 1994-1997. között az Etikai Bizottság tagja, ezután 2000-ig a póttagja volt.

Halálával egy nagyon jó szakembert, lelkes túrázót és kerékpárost, közvetlen, segítőkész kollégát vesztettünk. Emlékét tovább őrizzük.

Juhos László

1938. április 3., Pozsony – 2024. november 12., Budapest

Szomorúan tudatjuk, hogy a Gyémántdiplomás gépészmérnök, energetika és reaktor szakmérnök november 12-én csendesen eltávozott. Egész életében a villamosenergia-rendszert érintő feladatok elvégzése, szakmai kérdések megválaszolása területén munkálkodott. A Magyar Villamosművek ZRt. (MVM) jogelődjének erőművek folyamatirányítási területén működő szakszolgálatnál (KHSZ) dolgozott osztályvezetőként.

Munkássága eredményeként korszerűsödött az erőművi ellenőrző mérésekhez használt eszközpark; bevezette a szabadon programozható folyamatirányító rendszerek erőművi alkalmazását; a környezet védelmét támogatandó létrehozott egy mérőbuszt az erőművek emissziós értékeinek meghatározására. Számos műszaki fejlesztési témát kezelt különböző egyetemi tanszékekkel, kutatóintézetekkel. Részt vett a Paksi Atomerőmű létesítésének szakterületi feladataiban, a Bős-Nagymaros-i vízlépcső előkészítési munkáiban. Rendszeres továbbképzéseket szervezett az erőműves kollégáknak. Tagja volt az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnek (ETE), a Magyar Elektrotechnikusok Egyesületének, a Magyar Energetikai Társaságnak (MET pedig egyik alapítója.

1992-ben az erőműves szakszolgálatok megszűnésekor ő az előnyugdíjazást választotta. Nem távolodott el bővebb szakterületétől, még abban az évben megalapította a Reális Zöldek Klub egyesületet. Honlapján számtalan neves szakember szólalt meg az energetikát, a környezetvédelmet és a klímaváltozást érintő kérdésekben. Mint szakújságíró rendszeresen tájékoztatott az országgyűlés e témákat érintő bizottsági üléseiről.  Ugyanitt sokat lobbizott Paks II megépítése mellett, szorgalmazta a dunai vízerőművek kérdésének napirendre vételét és a klímaváltozás okainak tudományos alapokon történő megvitatását. Szakmai véleményét mindenkor közérthetően, szókimondóan képviselte.

Isten nyugosztalja volt kollégánkat, a Magyar Energetikai Társaság alapító tagját!

PENNINGER ANTAL
decanus emeritus
1943-2024

Budapesten született 1943. november 18-án. Tanulmányait a BME-n végezte 1962-67 között. Utána 2 évet dolgozott az Erőmű Javító és Karbantartó Vállalatnál, mint csoportvezető mérnök, majd visszahívták az akkori Kalorikus Gépek Tanszékre tanársegédnek. 1978-tól egyetemi adjunktus, 1989-től egyetemi docens és tanszékvezető. Az Ő vezetésével alakult meg a Tanfolyami és Nemzetközi Oktatási Központ (TANOK), melyet 1991-től mint igazgató vezetett. Ennek keretében indult meg az angol nyelvű képzés és lehetőség külföldi hallgatók oktatására. Megszerezte az MTA doktora címet és 1995-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. 2001-2008 között a BME Gépészmérnöki Kar dékánja volt. Ebben az időszakban számos átalakulás történt a Gépészmérnök karon, többek között elindult az átállás a kétciklusú (BSc-MSc) bolognai-i rendszerű képzési struktúrára.  Szintén a nevéhez kapcsolódik az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék létre jötte 2002-ben, az Energetika Tanszék és a Kalorikus Gépek Tanszék összevonásával.

Az oktatás és a kutatás mellett Penninger professzor úr fontosnak tartotta az ipari partnerekkel való kapcsolatok intézményesítését, így kulcsszerepet játszott a 2010-ben alakult BME-AUDI Kooperációs Kutatóközpont megalakulásában, melyet nyugdíjba vonulásáig vezetett. Fő kutatási területe a tüzeléstechnika volt, részt vett a Diesel motor előmelegítő lüktető tüzelőberendezés kialakításában, a tüzelőberendezések periodikus lengés vizsgálataiban és a palaolaj kitermeléséhez szükséges nagynyomású tűztér kifejlesztésében. A számítástechnika térnyerésével megjelenő matematikai modellezési lehetőségeket hatékonyan alkalmazta a tüzeléstechnikai jelenségek vizsgálatára. Több évtizeden keresztül a Kalorikus Gépek és a Tüzeléstechnika tárgy előadója volt, ehhez készített egyetemi jegyzeteket.

Egyetemi tevékenysége mellett fontosnak tartotta a szakmai ismeretek, tapasztalatok megosztását, konferenciák szervezését és a társadalmi szervezetekben végzett munkát. Kezdeményezte, és elnöke volt a Heat Engines and Environmental Protection konferenciáknak. Elnöke volt a Magyar Mérnöki Kamara Gépészeti Tagozatának 2004-től 2007-ig, továbbá 2005 és 2007 között elnöke az Oktatási Bizottságának. Két cikluson át (2005-2011) volt elnöke a Magyar Energetikai Társaságnak (MET). Az egyesület gondjainak megoldásához nagyban hozzájárult a megfontoltsága, a jó emberismerete és gyakorlati tapasztalatai.  Ez sokat jelentett a MET létét fenyegető gazdasági problémák feloldásában.

Kiemelkedő munkásságát számos díjjal jutalmazták, köztük: BME Nívódíjak, Széchenyi Professzori Ösztöndíj, József Nádor Emlékérem, Gruber Díj, Pro Universitate et Sciencia Díj, GPK Életmű Díj és Magyar Érdemrend Lovagkeresztje. Számos akadémiai és más szakmai testület tagja és vezetője volt.

Professzor úr emlékét megőrizzük!

Nyugodjék békében!

Zarándy Pál, a hazai energetikai szakma egyik nagy öregje, méltósággal viselt hosszú betegsége után, 2023. december 20-án, itt hagyott bennünket.
Zarándy Pál a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett villamosmérnöki oklevelet, majd tudását közgazdásági oklevéllel egészítette ki, melyhez kitűnő angol és német nyelvtudás társult.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy Zarándy Pálnak az élete a magyar energetika volt. Pályakezdő mérnökként épületvillamossággal kezdett foglalkozni, azonban pályafutása elején 1968-ban igazi szakmai otthonra lelt. Ekkor csatlakozott az akkor egyik legrangosabb szakmai műhelyhez, az ERŐTERV vállalatához, ahol keveseknek megadatott ívű pályát futott be. A szakmai ranglétrát végig járva, vezette a Fejlesztési Osztályt, majd a Létesítményi és Műszaki Fejlesztési Főosztályt. 1991-ben az ERŐTERV műszaki igazgatójának nevezték ki, majd a vállalat vezérigazgató helyettese lett. 1996-ban az ERŐTERV vezérigazgatójává választották, mely pozícióját 2002-es nyugdíjba vonulásáig megtartotta.
Vezetői tevékenységének is bástyája volt a mély szakmaiság megtartása, megőrizve a vállalat alapítójának, Lévai András professzornak a szellemiségét.
Zarándy Pál szakmai közéleti tevékenységét röviden felsorolni is nehéz. Számos társadalmi pozíciót vállalt, a magyar energetika érdekeit, szakmai előrehaladását képviselve. A teljesség igénye nélkül, alapítója, majd egy ízben elnöke, illetve évtizedeken át elnökségi tagja volt a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) Energetikai Tagozatának. Több alkalommal tagja a MMK elnökségének, közben a MMK energetikai szakértője és szóvivője. A Magyar Energetikai Társaságnak (MET) sok éven át volt ügyvezető elnöke, majd elnöke.
Szakmai munkásságát és példaértékű közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el, amelyek közül kiemelkedik a 2020. évben kapott rangos állami elismerés, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatának kitüntetése. A Magyar Mérnöki Kamara Zielinski Szilárd díjjal, az Energetikai Tagozata Ronkay Ferenc díjjal tüntette ki. Sokéves szolgálatát a Magyar Energetikai Társaság a Magyar Energetikáért Emlékéremmel ismerte el.
Zarándy Pál megkérdőjelezhetetlen tisztessége, erkölcsi példamutatása követésre méltó volt mindenki számára. Elmélyült szakmai tudása, felkészültsége szerénységgel és közvetlen, barátságos stílussal párosult, amely méltán emelte őt az energetikai szakma legkiválóbb kollégáinak sorába.
Zarándy Pál szakmán kívüli életében központi jelentőségű volt a sport. Sokszoros maraton teljesítő. Az evezést nemcsak magas szinten gyakorolta, hanem hosszú ideig társadalmi munkában a Danubius Nemzeti Hajós Egylet alelnöke is volt.
Magánéletében kiemelt szerepe volt a családjának. Fontosnak tartotta a családi összetartozást, a családi gyökerek ápolásának szellemiségét, valamint annak továbbadását az utódoknak. Gyászolja felesége, három gyereke, kilenc unokája és kiterjedt rokonsága.