Volt egyszer egy dinasztia.

Az egész azzal kezdődött, hogy az 1900-as évek elején a villamosipar betört Magyarországra. Egy ambíciózus fiatalember szakítva a családi hagyománnyal úgy döntött, hogy megismerkedik ezzel az újdonsággal. Akkor még a fogalom sem létezett, hogy villanyszerelő.

Sikerült is a korabeli Budapesten a „villanyász” szakmát elsajátítani, majd visszatért Veszprémbe. 1908.-ban kiváltotta az ipart Gombor (I.) József.  Pontosan erre az évre esett (egészen pontosan december 8.-án) hogy kigyulladt a fény a városban. Ez a hasonló méretű városokkal összehasonlítva viszonylag későn történt, ugyanis ekkor telt le az akkori gázszolgáltató 20 éves koncessziós szerződése, ami kizárólagosságot biztosított a világítás szolgáltatásra.

Az ifjú, mint a város első villanyszerelője gyorsan felfuttatta a vállalkozását, amelyet 30 évvel később a fia Gombor (II.) József, majd hősünk Gombor (III.) József, az unoka folytatott az 1950-es évektől tavaly decemberig.

Amellett, hogy magas szinten folytatta hasznos tevékenységét, a tisztes ipart, a Kupa u.-i családi házában folyamatosan gyűjtötte azokat a tárgyakat, amelyek a három generáción keresztül munkájukhoz kötötte. Ez a gyűjtemény folyamatosan növekedett, a 2023. december 28.-án, 88 éves korában bekövetkezett haláláig.  A gyűjtemény elfoglalta az utcára nyíló melléképületet, az udvart, de rendszerezetten várta mindig az arra tévedő érdeklődőket.

Az egyik nagyon jelentős hozzájárulása az volt, hogy sikerült rekonstruálnunk egy 100 éves villanyoszlopot (Csomay-oszlop), amelynek szerelvényei, szigetelők, kereszttartó, egykori lámpakar, a gyűjteményéből került a felújított oszlopra. Ezt szerencsére még megérte Jóska és ott lehetett a 2023. szeptember 5.-én történt ünnepélyes átadáson (az eseményről, az oszlopról a képet mellékelem).

Régi barátságunk révén sokszor előjött az a kérdés, hogy mivel a családi vállalkozás nem folytatódott mi lesz a gyűjtemény sorsa. Ígéretet tettem Jóska barátomnak, hogy nem fog az ebek harmincadjára kerülni ez a kortörténelmi hagyaték.

A család egyetértésével megkerestem a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum igazgató asszonyát, Péterváry-Szanyi Brigittát, aki bár akkor nem ismerte a gyűjteményt pozitív választ adott.

Most tehát a múzeum munkatársa bevonásával elindul a rendszerezés, a katalogizálás, amelyhez természetesen minden szakmai segítséget megadunk, úgy is mint a Veszprém Vármegyei Mérnöki Kamara Elektrotechnikai és Energetikai Szakcsoportja és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület veszprémi csoportjának nevében.

Veszprém, 2024. október 19.

Szurmai Zoltán

aranydiplomás okl. villamosmérnök

„Az Év Mérnöke 2019”, Az MMK „Örökös Tag”-ja